Egy este egy unoka a nagyapjával beszélgetett aktuális eseményekrõl.

Egyszer

> csak hirtelen megkérdezte:

> - Nagyapa, hány éves is vagy?

> A nagyapa így válaszolt:

> - Hadd gondolkozzam egy kicsit. A televízió, a gyermekbénulás elleni

> védõoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta

> elõtt születtem.

> Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.

> Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet

> ruhát egyszerûen kitették száradni a friss levegõre).

> Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású

utasszállító

> repülõgépek.

> Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden

> családban volt apuka és anyuka.

> A "gay" tisztességes angol szó volt, amely elégedett, vidám és jókedvû

> embert jelentett, nem pedig homoszexuálist. Leszbikusokról sosem

hallottunk,

> a fiúknak pedig nem volt fülbevalójuk.

> Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia elõtt

> születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az

orvos

> vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte õket.

> 25 éves koromig minden rendõrt és férfit "uram"-nak szólítottam, minden

nõt

> pedig "asszonyom"-nak vagy "kisasszony"-nak.

> Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek. Az én

> idõmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a

gyerekek

> és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a

> helyüket, de ha terhes volt, a helyére kísérték és - ha kellett -

> megváltották a jegyét és odavitték neki.

> A férfiak a járdaszegély, a nõk a házfal mentén mentek, a lépcsõn a nõé

volt

> a korlát melletti oldal, elsõként lépett be a liftbe és onnan ki;

alátolták

> a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nõt, hogy ne

> állt volna fel, ha éppen ült, amit akkor is megtett, ha a nõ állt fel -

> hacsak egy pillanatra is - az asztaltól, kinyitotta elõtte az autó vagy

> bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.

> Az én idõmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény

bizonyítéka

> volt a lány és a tisztaságé a férj számára.

> A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idõsebbek és az érvényes

> törvények tisztelete szabályozta, késõbb teremtõ együttélésben és felelõs

> szabadságban telt.

> Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz

között,

> és hogy felelõsek vagyunk tetteinkért és következményeikért.

> A fast foodról azt hittük, azt akkor eszik az emberek, amikor sietnek.

> A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel

és

> barátokkal.

> A time sharing azt jelentette, hogy a család másokkal együtt nyaralt, nem

> pedig idegenekkel közös nyaralót.

> Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is

> beszélve.

> Sosem hallottunk sztereó zenérõl, URH-ú rádióról, kazettákról, CD-rõl,

> DVD-rõl, elektromos írógépekrõl, számológépekrõl (még mechanikusakról

sem,

> hát még hordozhatókról). A "notebook" jegyzetfüzet volt.

> Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem

> világító számos kijelzõk a háztartási gépeken. Gépeknél tartva, nem

voltak

> pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütõk, se ébresztõórás rádiók. Hogy

> videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.

> Nem léteztek azonnal elõhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek

> voltak, elõhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek

nem

> léteztek.

> Ha valamin a Made in Japan szöveg volt, az rossz minõséget jelentett, és

nem

> létezett Made in Korea, se Made in Taiwan, se Made in Thailand, még

kevésbé

> Made in China.

> Sosem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald'sról, se az instant kávéról,

se

> a mesterséges édesítõkrõl. Olyan üzletek voltak, ahol 5-10 centavóért

> lehetett vásárolni.

> A fagylalt, a buszjegy, az üdítõ: mind 10 Ft-nál kevesebbe került. 

> Az én idõmben a fû olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak. A chip

> szilánkot, szálkát jelentett, a hardware vasárut, software pedig nem

> létezett.

> Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak

férjre

> van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.

> És most mondd, szerinted hány éves vagyok?

> - Hát, nagyapó. több mint 200! - felelt az unoka.

> - Nem, kedvesem, csak 60!