Csandes percek.
2006.04.04. 15:33
Olvassuk:Jak 1,2-4.12
Vigasztalás
"Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.(Zsolt 119,50)
A férjem öntudatlanul feküdt, és rá volt kötve egy sípoló monitorra.A kórházi ágya körül csak huzalok és csövek kusza sokaságát láttam.Emléksem még, hogyan szisszent fel a matrac a súlyom alatt, amikor férjem lábánál erőtlenül a lábára rogytam.Arra is, hogy a napsütés ellen virágos függönyök védték a kórtermet.De leginkább egy asszonyra emlékszem, aki a saját férje mellől odajött hozzám, és vigasztalni kezdett.Idegenek voltunk, mégis eggyüttérzően átkarolt, és így bitatott:"Itt vagyok.Bármiben segítek:"Gyengéd, dédelgető jelenléte végtelenül jólesett.Mintha maga a Jóisten állt volna mellém, hogy törődjön velem.
A következő napokban arra tanítgatott, hogyan tudnám a férjem kényelmét jobban biztosítani.Megmutatta, merre vannak a takarók, a tiszta pizsamák, lepedők, és hol találhatók virágvázák és egyéb használati eszközök.Erős támaszt jelentett a legnehezebb időkben.Amikor férjét haza engedték, elhatároztam, hogy követem a példáját.Rajtam a sor, hogy vigasztaljam és támogassam a többi rászoruló feleséget.
Az isemeretlen asszony vigasztalása egybecseng az Úr Jézus Krisztusban megígért szeretettel.
Imádság: Drága Istenünk, kérünk, hogy a nehéz időkben erősíts bennünket igéddel, és segíts nekünk, hogy a tőled kapott erőt megoszthassuk másokkal.Ámen.
"Isten keze és karja lehetünk a szenvedők számára."
Pauline Pullan (Észa-Yorkshire,Anglia)
IMÁDKOZZUNK A KÓRHÁZAKBAN VIRRASZTÓ HITVESEKÉRT!
|